12 év

Azt mondják, a Jóisten ad 12 évet, hogy megszeresd a lányodat annyira, hogy utána el tudjad őt viselni a következő hat évben......
Nos, köszönöm ezt a 12 évet - sikerült jól megszeretni őket. Igaz, már az első pillanattól kezdve....


És tény: nagyok már, a serdülőkor összes tünetét hordozzák magukon, magukban. És míg mindig is úgy gondoltam, hogy az élet valami furfangos vicceként, Klára már csecsemőkorában elkezdett kamaszodni, és ez a kor azóta is tart, Imola is rálépett a tinik szövevényes életútjára. Kissé huncutabb lett, néha már megpendít egy-egy hisztisebb húrt, vihog ész nélkül, majd mufurc ok nélkül. Rendetlenebb, mint valaha, érzékenyebb, mint valaha, és már pattanásai is lettek....


Jelzi a változókort az is, hogy mindketten az öltözködésükre koncentráltak, amikor a szülinapi ajándékok kerültek szóba..... És persze önállóan válogattak. És persze sokkal többet is meg szerettek volna venni, mint amire mód volt.


Már külön bulik kellenek, kettőjüknek - ha lehet, a másik részvétele nélkül. Ez végül ilyen formában azért nem valósul meg, mert egy kicsit mindkettő ott van a másikén, és van végül egy "összevont" része is az ünnepségsorozatnak; de azért nem kis logisztika volt kitalálni, hogy hogy, s miként legyenek az ünnepségek.


Klárának eszébe jutott mostanság, hogy nőni kellene. Így rálépett az "akcelerátorra", és csak szeptemberben több, mint 2 centit nőtt. Így most megint "ropi" kicsit, de majd összeszedi magát, ha leáll ezzel az őrült növekedési irammal. Most kb 3-4 centi van kettőjük között, de ránézésre úgy "összenőttek". Már mindketten túlnőtték Jutka mamát.... :)


És hogy milyenek? A minap beszéltünk erről Zolival. Hogy a némi (????) hiszti/ duzzogás ellenére, mennyire türelmesek ők, és várják ki, hogy egy kicsit róluk is szóljon az életünk. Mert igen. Az (iskolai) évkezdet óta nagy a rohanás. Azóta kissé áthelyeződött a hangsúly például Emmára, az új gimivel, az új nyelv intenzív tanulásával és a röplabdaklubjában zajló folyamatos felfordulással. De Zitán is nagy a hangsúly, hiszen a vívással továbbra is küzd; no meg beindult a gimnáziumi hajrá, tizenegyedisként "faktozik", és tanul, hol sikerrel, hol nem annyira - ja és persze, a fő szenzáció: szalagavatóra készül, mert felkérte őt egy tizenkettedikes (ráadásul, a saját osztálya meg tizenegyedikesként nyitótáncol, palotásozik). És akkor az Ikrek ezt szépen végig-asszisztálják, persze lelkesednek, vigyorognak a tánclépéseket mutató nővérükön; végighallgatják, ha kell, ha nem, ha Emma és Apa elvesznek egy kicsit az orosz ragozás rejtelmeiben vacsora közben. És tudomásul vesznek oly' sok dolgot. Imó többnyire egyedül jön-megy a suliba/suliból - volt már nagy riadalma a riasztóval is, de belejött. Zoli egyszer hazaugrott valamiért délidőben, és szinte meghatódva mesélte el, hogy Imó milyen aranyos ücsörgött egyedül (!!!!) az asztalnál, és szépen megterítve saját magának, falatozott. Klára sokszor dohog, ha neki is korán kell kelnie, hogy együtt menjen Zitával suliba, mert nincs, aki elvigye az ő saját későbbi kezdésére. De beletörődik. És meg is várja, ha kell Zitát, a tanítás végén, ha éppen úgy jön ki. Otthon mindketten kötelességtudóan nekiállnak tanulni, akár van arra felnőtt, aki erre noszogatja őket, akár nem. Néha kérnek segítséget, de sokszor meg nem, és emiatt is van bennem (bennünk) némi lelkifurdalás, hogy nem is tudom (tudjuk) néha, hogy mit is kellett megtanulniuk, megírniuk, tudniuk.
És főleg Klára az, akinek szinte mindig eszébe jut kimenni kutyázni, simogatja Scottyt, dobálja neki a labdát, ad neki inni-enni, jó gazdi.
De az is igaz, hogy szerintem kissé túlzottan sokat "törődnek" a telefonjukkal, dehát hogyan szóljak rájuk, ha nem tudok személyemben is valós alternatívát kínálni?
Szerencsénk, hogy mindkettőjüknek van szenvedélye. Ez Imolánál a vívás és annak "körítése" is. Ez alatt azt értem, hogy természetesen továbbra is szorgalmasan edz és nagy reményekkel vág neki ennek a szezonnak, de neki az is fontos, hogy egy teljes "világ" részévé vált így ő. Sok barátja akad a korosztályából szerte az országban, meg persze a klubban - aktívan kommunikál mindegyikkel,és nagyon élvezte azt az ún. "Reménység tábort", ahová nagy örömére ő is kapott "behívót/meghívót"....


Klára is odavan a judóért, de nála látom, hogy a kreativitás, valaminek a létrehozása is nagy motor. Olyan szépeket rajzol/fest..... És abban olyan jól el tud merülni. Ezért hálás vagyok nagyon.
Egyébként Klára továbbra is nagy küzdő. Ez alatt azt értem, hogy el tud érni dolgokat, amiket nagyon akar. Igen, gyakran, de leginkább kitartással. Valószínűleg, rájött, hogy nála ez az érvényesülési forma azért, hogy megnyerje a hőn áhított figyelmet. Amit igyekszünk megadni, persze, dehát, lásd mindazt, amit eddig leírtam. De a legtöbb cselekedet arról szól, hogy ott akar magának engem vagy/és Apát. Ahogy elnyújtja a lefekvési ceremóniáját, elrendezgetve plüssöket, párnákat, takarót, lámpát és fülbevalót.... addig ott vagyunk, csak vele, csak érte. És aztán szorít, el nem enged, a jóéjt puszinál..... - majd dirigál, hogy ogyan hajtsam be az ajtaját: "egy kicsit jobban.... ne, most nyisd ki egy kicsit, még, még, így jó!.... és küldd be Apát!"


Ja.... most Klára is megkapja majd azt az önkormányzati ösztöndíjat, amit Zita immáron negyedik évre is megkapott. Büszke rá Klára és mi is büszkék vagyunk - és az meg jó, hogy Imót meg nem nagyon zavarja, hogy ő meg nem (nem is kérvényeztük - majd talán jövőre).


Szóval, hétfőn kijött kora reggel ez a két nagylány, a maguk 12-12 évével és igen..... az emberben csak felszakad egy-két sóhaj: hát hová lettek azok a "Kicsik", akik még tegnapelőtt csak totyogtak és maszatosan vigyorogtak? Itt vannak persze a két álmos szempárban, akik ugyanazzal a gyermeki lelkesedéssel fújták el a muffinokba és kakaós csigákba dugdosott gyertyákat, mint az összes születésnapjukon.
De ott van már bennük a holnap ígérete: két fantasztikus nagylány, külön természettel, külön célokkal, de összetartozva.


Boldog születésnapot, Klára és boldog születésnapot, Imola!

Ikrek fényképésznél....

Ikrek selfie

Imó profil

Klári mosoly

Imó mosoly - példaképpel és barátnőkkel

Klári alkot

És igen, ez a kép már volt - de ez kedvenc!!!!!